Előző cikkünkben a korszerű borjúitatási technológia előnyeiről írtunk. A precíziós borjútakarmányozás során fontos visszamennünk az alapokig és egy olyan rendszert felépítenünk, amely maximálisan kiszolgálja a borjú igényeit és telepi körülmények között is megvalósítható.
Sokszor okoz gondot, hogy ellési csúcs idején, helyhiány miatt, korábbi választásra kényszerülünk. Választás után előforduló problémák között gyakori a választáskori nem elegendő mennyiségű szárazanyag-felvétel, mely később kondícióvesztést eredményez. Tejitatás esetén a magas tejzsír-tartalom és a kazein lassabb emésztéséből következően a telítettség érzés miatt a borjak később kezdenek szilárd takarmányt fogyasztani és a bendő fejlődése lassabban indul, esetleg nem tudunk ugyanolyan nagy mennyiségben itatni, mint tejporos itatás esetén az
emésztőszerv-rendszeri problémák miatt. A borjúitatás technológiája és a takarmányok, alapanyagok tudatos kiválasztása nagy segítségünkre lehet a problémák megoldásában. Érdemes tisztában lenni az elérendő célunkkal és a lehetőségeinkkel, hogy pontosan fel tudjuk építeni a technológiát. Az 1. ábrán láthatjuk, hogy a szükségletek felépítéséhez mire is van szükségünk.

A zsíroknak fontos szerep jut az energiaigény kielégítésében, de ne felejtsük el a hagyományos rendszerekben előforduló negatív hatásokat, például a tej állandóan változó összetételét vagy a különböző tej és tejpótló egyidejű itatása esetén mérhető eltérő nyers-zsírtartalmat.
A tejpótlók gyártásánál különféle zsírforrásokat használnak és többféle technológiát is alkalmaznak a zsírok, olajok hozzáadása során. Zsírforrásként Európában általában kisebb arányban a tejből származó tejzsírt, vajolajat, nagyobb arányban a növényi forrásból származó pálmaolajat, kókuszolajat használják leginkább. A tejből származó zsírforrások a tejpótlókban csak 1-2%-ban vannak jelen. A vajolajat általában külön adják hozzá a tejpótlók alapanyagaihoz, mivel a sajt és vaj gyártása során keletkező melléktermékekben már csak nagyon kis
mennyiségben találhatóak meg a zsírok. A növényi olajok közül a leggazdaságosabban a pálmaolajjal helyettesíthető a tejzsír. Mivel a kókuszolajat közel kétszeres áron szerzik be, ezért általában 80% pálmaolajat és 20% kókuszolajat használnak a gyártás során. E két növényi olaj eltérő zsírsav-összetétellel rendelkezik, amit az 1. táblázat szemléltet.

A kókuszolaj túlnyomó részt rövid és közepes szénláncú zsírsavakat tartalmaz, melyek bélből történő felszívódása gyorsabb és a bélflóra egészségére is jótékonyan hatnak. Monogasztrikus állatok esetében az antibiotikumok kiváltásának egyik alternatíváját is jelenthetik a közepes szénláncú zsírsavak, a patogénekre gyakorolt gátló hatásuk által. A pálmaolaj magasabb olvadásponttal rendelkezik, és a zsírsav összetételéből adódóan lassabban szívódik fel, ezért nagyobb pálmaolaj-tartalom esetén a szilárd takarmány felvételének mennyisége csökken (a hosszabb ideig tartó telítettség érzés miatt). Egy kísérletben összehasonlították két tejpótló esetében a 80-20%-os, illetve a 20-80%-os pálmaolaj – kókuszolaj arányú zsírsav-összetétel testtömeg-gyarapodásra, starter táp felvételére gyakorolt hatásait. A kísérleti borjútejpótló 24% nyersfehérjével, 20% zsírral és 0,05% nyersrosttal rendelkezett. Összetevők: savópor, savófehérje-koncentrátum, növényi olajok (pálma, kókusz), sovány tejpor, búzafehérje-koncentrátum (hidrolizált), premix (beleértve emulgeálószerek, ásványi anyagok). A 2. táblázatban láthatjuk a zsírsav-összetétel alakulását.

Továbbá vizsgálták a testtömeg-gyarapodásra és a startertáp felvételére gyakorolt hatást is (2. ábra).

A pálmaolaj és kókuszzsír eltérő arányú keverékének a startertáp-felvétel mennyiségére gyakorolt hatása a 3. ábrán látható.

Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy tej esetében állandóan változik a nyerszsír-tartalom. Tejjel itatott borjak esetében kifejezetten vigyázni kell az itatási hőmérsékletre. A nagy mennyiségű tejzsír következtében a tejporos itatáshoz képest tejitatáskor lassabb a bendőfejlődés! Kutatók vizsgálták (Hill és mtsai. 2006,2007), hogy milyen nyersfehérje- és nyerszsír-arány az optimális a borjú számára. Kimutatták, hogy a 26-27%-os nyersfehérjetartalom mellé elegendő a 17%-os nyerszsír-tartalom (így a tőgyszövet elzsírosodása megelőzhető, ami növeli az első laktációs potenciális tejtermelést). Mint tudjuk, a tejben ettől jóval magasabb nyerszsír-tartalmakat mérhetünk, ezért tejitatás esetén vigyáznunk kell, hogy ne halmozzanak fel a borjak túl sok zsírszövetet, és a tőgyszövet se zsírosodjon el, ami a későbbi laktáció során tejtermelés-csökkentő hatású lehet.

Cikkünk az ÁT Kft. által kiadott Partnertájékoztató Hírlevél, 2017.XVIII.évfolyam 11. számában jelent meg.